Kazinczi Anikó, Kristálykert – harmadik részlet

– Anya, sosem vágytál arra, hogy legyen egy saját, önálló életed? – kérdezte hirtelen.
– Édesem, az életem mindig saját volt és önálló. Úgy értem, van férjem, lakásom, három csodálatos gyermekem, kell ennél több?
– De nem akartál soha egyedül dolgozni? Vagy valami olyan dolgot csinálni, amihez rajtad kívül senki sem ért a családban?
– Nem szívem. Én szeretem az építészetet, de sajnos, sosem voltam elég tehetséges. Viszont, nagyanyádnak hála, részese lehetek valaminek, ami igazán különleges. Tudom, mire célzol, de ezt kimondani sem szabad! Én boldog vagyok. Segíthetem egy zseniális nő munkáját. Ennél többre tőlem nem futotta.