Barion Pixel

Éljenek a naivák!

Miért erős, aki gyenge?

Előfordul, hogy megvezetnek minket. Jobb esetben a véletlenek összjátékaként, rosszabb esetben gonoszságból. Akár így, akár úgy, kellemetlen érzés, főleg, ha utána önmagunkat okoljuk a történtekért.
– Persze, mert olyan naiv vagyok! Mert olyan hiszékeny vagyok! Mert olyan hülye vagyok! – mondjuk magunknak. Aztán meg jön a jó öreg: – Ha keményebb lennék, velem ilyen sosem történne meg!
Ja, és ha végül teljesen befeszülsz, akkor más egyéb sem. Ne legyen már cél, hogy te legyél acél, meg az élő szövet a fémvázon! Az élet tűnhet úgy, mint egy gladiátor képző, de nem muszáj menni a kisebb ellenállás felé. Legyél bátor, maradj szelíd!
Én szeretem a kedves, szelíd, jóhiszemű embereket. Sok meló van abban. Minél idősebb az illető, annál több. Jár nekik a tisztelet!
Ennek örömére most jöjjenek a hősök, akik szelídek, kedvesek és édesek! És nem, nem azért, hogy nagyokat nevessünk rajtuk, mert hogy ilyen meg olyan buták. Épp ellenkezőleg! A naivságban és a kedvességben van valami lefegyverző szépség. Ahol ezek a lányok megjelennek, kicsit mindig kisüt a nap.

Jane Bennet

„Az ilyen boldogsághoz a te jóságodra, a te szerencsés természetedre van szükség.”
Jane Austen, Büszkeség és balítélet

A Büszkeség és balítélet szerencsés természetű Jane-jének szépsége mindenkit levesz a lábáról. Egy szerelmes ifjú szonettet ír neki, Mr. Bingley az első bálon belehabarodik, sőt még az undok Miss Bingley szerint is helyes lány. Tényleg cuki: képtelen rosszat gondolni másokról, szerinte ha két ember közül az egyik biztosan bűnös, az csak valami tévedés lehet, és még szerelmi bánatában is mentséget keres az ellene ármánykodók viselkedésére. Örömteli, hogy másképp is szerencsés, mert ha húga nem olvas be a gőgös Darcy-nak, akkor Charles Bingley, élete szerelme talán sosem veszi feleségül.

Kitty Scserbackaja

„Vronszkij elvörösödött, gyorsan felkérte, de alig fogta át vékony derekát s tett néhány lépést, a zene hirtelen elhallgatott. Kitty az arcába nézett, amely olyan kis távolságra volt tőle; ez a szerelemmel teli pillantása, amellyel akkor pillantott rá, s amire a férfi nem felelt, jóval később is, néhány éven át gyötrelmes szégyennel nyilallt a szívébe.”
Lev Tolsztoj, Anna Karenina

Kitty Scserbackaja, a tüllbe, selyembe, szalagokba és loknikba csomagolt baba megtapasztalja, hogy a szerelem veszélyes üzem. Levint kikosarazza, mert Vronszkijba szerelmes, Vronszkij viszont őt ejti, mert a Kitty által is bálványozott Annába szerelmes. Dupla szégyen, dupla „árulás”: két általa csodált lény mutatja meg neki, hogy mennyire tapasztalatlan, mennyire naiv és mennyire kicsi lány. Két szerelmese a világnak egy vadabb, szenvedéllyel teli részén lakik, ennek a világnak azonban ő csak szemlélője lehet, hősnője soha. Bele is betegszik szegény. Sok viszontagság után Levinnel mégis egymásra találnak. Bár Tolsztoj nem bír magával és a regény végén dob még néhány pitykét a cifrára: a nő nem érti a férfit, a férfi nem érti a nőt, sosem lehetnek igazán egy hullámhosszon, blablabla… azért mégis az ő házasságuk lesz a legboldogabb.

Augustine Guillaume

„Augustine alacsony termetű volt, vagy hogy szemléletesebben fessük, amolyan édes kicsike. Egy nagyvilági ember sem találhatott kivetnivalót ebben a bájos, ártatlanul nyíltszívű, elragadó teremtésben, legfeljebb a kissé félszeg mozdulatait vagy a tartása szokványos voltát és olykor némi elfogódottságot.”
Honoré de Balzac, A labdázó macska háza

Egészen másfajta szomorúság sújtja a Labdázó macska házának lakóját. Augustine-t Théodore de Sommervieux, a festő már jó ideje csodálja, és lelkesen kukkol az ablaka alatt, hátha megpillanthatja a szép kisasszonyt. A házasságuk akár boldog is lehetne: némi szülői ellenkezés után a művész feleségül veszi múzsáját. De Augustine hiába szép, hiába szerelmes, házassága hamarosan válságba kerül, mert nem tud megfelelni a férje által támasztott elvárásoknak. A szerelmet Théodore részéről megvetés váltja, majd, mivel már nem elég az édes kicsi lány a maga földhözragadt gondolataival, új kalandok után néz. Minél mélyebb a szakadék kettőjük között, Augustine annál mélyebb fájdalomba süllyed. Végső elkeseredésében meglátogatja Théodore szeretőjét. Segítséget és tanácsot is kap, de nem sikerül visszahódítania a férjét. Fiatalon elhervad, mint egy védtelen kis virág…

Wart Erzsébet

„A sors – ez a nagy szemfényvesztő – az egykori heidelbergai órás leányát abba a kötényébe vette, amely kötényében a csodás, valószínűtlen és rendkívüli dolgokat tartogatja. Wart Erzsébet a csodák ösvényén egy vándor cirkusztársasághoz vetődött, és Európa egyik leghíresebb lovarnője lett néhány esztendő alatt. A legsajátságosabb az volt a dologban, hogy a lovarnő a titkolózás homályával vette magát körül. Nappal sohasem látta senki. A legenda azt tartotta, hogy csak férfiruhában szokott kilépni házából, hogy megmeneküljön a férfiak udvarlásától.”
Krúdy Gyula, A podolini kísértet

Wart Erzsébet a heidelbergai órás lánya futja be a legkülönlegesebb karriert. A szép szőke Lizi szívét azok a férfiak törik darabokra, akik a sorsát irányítani szeretnék: az apja, Kavaczky (a nizsderi vár ura), és Riminszky (Kavaczky bérlője és barátja). Ám Lizi, ahogy ő is mondja: „gyémánt, nem sárgolyó, asszony, akibe három férfinak a bátorsága, szíve és esze szorult”. No, és innen jön a wamposan romantikus haddelhadd: egyetlen szerelme halála után sikeres műlovarnő lesz. Cirkuszigazgatók versengnek a kezéért, orosz nagyhercegek küldenek neki gyémánt-küldeményeket hiába, egy angol milliomos pedig miatta lövi főbe magát. Amikor a lábát töri Szentpétervárott és a lovas karriernek vége, meglátogatja Kavaczkyt a nizsderi várban, bosszút állva megmérgezi, és átveszi a várúr szerepét. Végül, évekkel később ugyan, de elpusztítja Riminszkyt is.

Prihoda Ancsurka

„- Nem született még olyan tót leány a világon, mint Prihoda Anna. A Szűz Mária vigyázott reá a bölcsőjében, az vezette a kezénél fogva későbben is. Azért nem volt szüksége Prihoda Annának az édesanyjára.”
Krúdy Gyula, A podolini kísértet

Prihoda Anna, az elárvult tót lány története rosszul kezdődik, csodásan végződik. Annyi itt a történés, hogy csuda! Apja Amerikába ment, anyja meghalt, a szomszédok elküldik őt, hogy keressen szolgálatot. Hóban, fagyban menetel az országúton, majd meglát egy feszületet az út mellett, és letérdepel imádkozni valamiféle csodáért. Isten rendkívül praktikus, mert egy szán érkezik az úton, amin egy vidrakucsmás úr elviszi Ancsurkát Podolinba. Így kerül a Riminszky házba, ahol egyetlen rokona, Marczinkáné szolgál. Őt is felfogadja Riminszky, bár sok teendője nincs, mert a két öreg szolga minden feladatot elvégez helyette. Van egy fehér cicája, azt babusgatja a kemence mellett, de ennél sokkal fontosabb, hogy Riminszky megkéri a kezét. A házasságból nem lesz semmi, mert Wart Erzsébet megöli a vőlegényt, viszont Ancsurka örökli a vagyont. Könnyen kikövetkeztethető, hogy mi fog történni ezután: apja meggazdagodva tér vissza hozzá Amerikából, majd elutaznak a Riviérára. Ott Ancsurka szerelembe esik, és össze is házasodik annak a vidrakucsmás úrnak a fiával, aki a hóban-fagyban ima után felvette őt a szánra. Imádom Krúdyt!